Oltások.
Amióta mondtam pár ismerősömnek, hogy kimegyek majd külföldre, folyamatosan csak az oltásokat kapom. Pár példa.
Miért mész ki?
Itt nem jó neked?
Mi van ha átvágnak és elveszel?
Nem félsz mindent itt hagyni?
És még folytathatnám a végtelen sort. Nem, nem félek. Oké, kicsit. De ha nem vágok bele, akkor életem végig feltehetném magamnak a kérdést, hogy: "mi lett volna, ha...?" Én ezt nem akarom. Ha elcseszem, nem tetszik, akkor sírni szeretnék azon a helyen, hogy helytelen döntést hoztam. Ha tetszik, nevetni és örülni szeretnék ott azon a helyen, hogy helyes döntést hoztam és jól érzem magam.
Másrészt, sosem tudtam megülni a seggemen egy helyben. Mindig bolond és merész voltam. Ebbe is szeretnék belevágni, mégis milyen.
Nem szeretnék életem végéig csupán egy helyen maradni. Szeretek világot látni, csak úgy elindulni. (lásd tavaly nyár. csak elindultunk a semmibe és milyen jó volt. és még élek.)
Hiába, kalandra éhes kis fiatal liba vagyok. (: Egyszer, tuti lenyugszom majd, de ennek talán nem most van itt az ideje.
Tarthattok bolondnak, hülyének, idiótának, stb. De ez vagyok. Szeretnék menni, és menni is fogok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ha az ember járkál benne picit, egy idő után rájön, hogy nem is olyan nagy ez a világ, hogy el tudna veszni ;). Legalábbis itt a "környéken", persze. Drukkolok neked!
voltak ismeróseim/barátaim Máltán. szerintem vmi hasonló módon mint te, melózni. És még élnek
Na!
Csak gyerünk, ne fogd vissza nagad, s nem várni, azonnal indulni, nem hallgatni másra csak arra a mi benünk motoszkál.
Mindent csak egyszer kell elkezden....
Megjegyzés küldése