2009. December 28.

Vége.

Na, hát nálunk csak tegnap ért véget a karácsony. Nagy a család. =)
A szenteste, amilyen rosszul indult, egészen jó véget ért.
Első napján anyu családja. Mint a filmekben. Nagy asztal, zene, nevetés, voltunk vagy húszan. Igazi hangulat volt.
Másnapján, apu családja. Ott is sokan vagyunk. Ott is meg volt a hangulat bőven. =) Csak tegnap este értünk haza.
Nekem az az igazi karácsonyi hangulat kell. És végül meg is volt. Szinte mindenhol. Összességében, amennyire utáltam az elején az idei karácsonyt, jól sült el.
De persze, azért voltak rossz pillanatok. Úgymond, elvesztettem egy számomra valaha fontos embert. Erről majd külön szeretnék írni.
Meg szilveszter. Meg új év. Meg stb. Jön majd még.

2009. December 21.

Fura dolgok?!

Hétvégén sok minden történt. Volt pár buli, sok beszélgetés. Gondolkoztam, de... annyira nem értem még mindig.
Bettivel is sokat beszélgettem, pl. Azt mondta szeret velem lenni, jó hatással vagyok rá. Ha velem van, mindig nevet, feloldódik. (Bettiről tudni kell, egy igen félénk, visszahúzódó, önbizalom hiányos stb. lány.) Azt mondta, szeretne olyan lenni mint én. Megkérdeztem, mégis milyen? Azt válaszolta, hogy ilyen laza, mosolygós, bolondozós, mindenkivel közvetlen, sosem szomorú lány. Nagyon jól estek a szavai. Csak az fura nekem, hogy valakire tényleg jó hatással vagyok, olyan szeretne lenni mint én. Durva dolog "valaki életére hatással lenni."
Nettivel is buliztam, és beszélgettem a hétvégén. Trafikban voltunk szombat este, pár srác pedig ránk nyomult. De ízlésesen. Meghívtak egy italra, beszélgettek velünk, nem voltak bunkók, sem túl nyomulósak. (sőt, még tűzoltók is voltak. :)) Külsőre annyira nem jöttek be, meg amúgy is, azt hiszem Dani... De szimpatikusak voltak, így hát beszélgettem velük. Viccesek voltak, nem buták, tök rendben voltak, így semmi akadályát nem láttam, hogy beszélgessünk. Netti viszont nagyon feszengett. Nem érezte jól magát, lassan el is mentünk. Mégis csak vele voltam, nem hagyhattam magára pár srác miatt. Mikor jöttünk el, megkérdezte tőlem, hogy tudok ilyen hamar feloldódni, hogy tudok ilyen laza lenni tök ismeretlen srácokkal. Mert neki ez nem megy.
Magyarázatot nem tudok adni. Egyszerűen ilyen vagyok. Tényleg nem tudom. De szeretek közvetlen, barátkozós, mosolygós, vidám lány lenni.
Ez baj?

2009. December 14.

"- Csak okosan kicsi lány! Tudod?! - Tudom. Már megtanultam."

Jó. Most jó. Igen. Ott van így az elején az a bizonyos Za-za-zu, a rózsaszín köd, a minden percben vele lennél, a semmi más nem létezik a világon dolog.
De ott a kétely is, hogy mi van ha megint találok valami kis ici-pici dolgot ami beüt. Vagy én koppanok a dolog végén, én jövök belőle ki szarul.
De ezeket egyelőre megpróbálom kizárni, nem ezekre gondolni, hiszen jó. (már rögtön a bajra gondolok ezek szerint.)
Most is tőle jövök. Főzött vacsit. Filmet néztünk. De még mindig azzal a bizonyos mondattal váltunk el.... "Majd hívlak..." De megpróbálok azzal a bizonyos rózsaszín köddel elaludni majd.

Persze ha tudok. Ugyanis megnéztem a Paranormal Activity-t. Lehet nem kellett volna.

Majd írok róla külön, csak még sokkba vagyok. Komolyan. Lehet ciki, de ez van. Addig meg itt egy trailer.

2009. December 6.

A négy szőke így ment a gólyabálba.

Amúgy boldog mikulást.

2009. December 5.

Sokaság.

Igaziból írnék. De nem tudok mit. Régen írtam, sok minden történt. Baromi sok minden. Volt hétfőn szenes, volt csütörtökön gólyabál. És nagyon sok minden történt.
Megismertem... hétfőn. Tipikus focista. :) (majd kiderül)

Beszélgettem Veled csütörtökön. Szeretnék még sokáig az "álomnőd" maradni.

Majd ha összeszedtem magam, írok többet, jobbat.