2010. Február 14.

Fuck the valentine, I want a ballentines.

Valentin nap van. Hip hip hurrá.
Ennek örömére a napot a képzeletbeli pasimmal töltöttem. Daninak hívják. Dani budapesti, de itt tanul Pécsen. A Pollackon. Építészet szakon. Okos. Intelligens. 190 centi magas. Barna fél hosszú haja van. Amibe jó bele túrni. Borostás és gyönyörű kék szemei vannak. Albérletben lakik. Uránvárosban. Egyedül. Egy kis lakásban. Ma reggel nála ébredtem. a Friss kávé illatára. Ezzel mindig levesz a lábamról. Behozta a szobájába. Hozott mellé vajas pirítóst is. A kedvencemet. Megreggeliztünk az ágyban. Utána megnéztük a legújabb Skins részt. Elkészülődtünk. Bementünk a városba. Ebédelni. A Mc'Donalds-ba. Mert tudja, hogy imádom a sült krumplit belemártogatni a fagyiba és azt majszolgatni. Igen. Szeret az összes hülyeségemmel együtt. Visszamentünk hozzá és a nap hátra levő részében csak feküdtünk az ágyban. Aludtunk, filmeket néztünk, beszélgettünk, nevettünk, olvasgattunk. Este 6 körül neki álltunk vacsorát főzni. Együtt. Az ágyban elmajszolgattuk és most az egyik kedvenc filmemet nézzük. Az egyik kedvenc, nyálas filmemet. Mert még erre is hajlandó. És lassan lefekszünk aludni, mert holnap mindkettőnknek egyetem.
Szép nap volt.

2010. Február 11.

Feladtad magadnak a leckét evelin.

Meddig tart? Vagy honnan? Tudjátok, amikor van az, hogy "házi nyúlra nem lövünk". Amikor egy barátnő volt barátja a téma. Elég rendesen a téma. Nem volt nagy szerelem, sőt, szerelem se volt egyáltalán. Sokat se voltak együtt.
De akkor is ott motoszkál benned, az a bizonyos szar érzés. Hogy mégis mit szólna. Igen persze, beszélni kellene. Vele.
Meg nem bánná, mert a barátnőd és megérti stb.
Nem értelmes egyáltalán a bejegyzés, csak jó volt leírni. Meg kíváncsi vagyok más hogy van ezzel.