Pesten más.

Pesten más. Mikor megérkeztem, úgy éreztem magam mint egy kis törpe az óriás világban. Elég elveszettnek éreztem magam. De hamar megtaláltam mindent, hogy hova kell mennem. Közben nézelődtem. Minden olyan más ott. Minden magas, és nagy. Rengeteg ember.
Este sétáltunk a Duna-parton, meg erre-arra. Ahogy sétáltunk, olyan helyeket láttam, amikről egy csomó filmjelenet jutott eszembe. Pár kép csupán. Nagyon jó hangulatom lett ezektől. (lehet hogy ez most nagyon bután hangzik.) Szerencsém volt, hiszen szinte a belváros közepén laktunk. Az este nagyon jó hangulatban telt. :) Amikor éjjel negyed kettő körül sétáltunk, szinte tele volt minden. Tehát igaz az, hogy Pest sosem alszik.
Másnap kicsit mászkáltam, nézelődtem, vásároltam. Az üzletek, a boltok, a szállodák, a város magával ragadott teljesen. Az emberek. Annyira máshogy viselkednek, máshogy viszonyulnak egymáshoz. Mindenki mondja, hogy Pesten az emberek mindig csak rohannak, nem figyelnek egymásra. Én ezt egyáltalán nem láttam. Én csak boldog embereket, párokat láttam.
Este megint tettünk egy kisebb utat. Másnap dél körül pedig haza.
Pest lesz az én jövőm. Ott kell lennem. Pest bejön. Pest tetszik. Szeretem.
"Pest Evcsinek való hely."
Pesten jobb.

4 megjegyzés:

Mollie írta...

én laktam majdnem 3 hónapig Pesten. nem jött be. az egyetlen, ami tetszett, az a 2 néger src volt a szomszédban :D

dalma írta...

Evcsi, akkor Te egy más oldalát láttad Pestnek mint én... sajnálom, én is azt kerestem benne, amit Te leírtál, de nem találtam :(

Ádám írta...

Ja, tényleg nem alszik sosem, én is ezt szeretem benne :). Viszont nagyon ócska és lepusztult is tud lenni, az átlag egyetemistának pedig általában inkább ez jut belőle, nem a szépsége. De remélem ilyen szép marad neked ez a város akkor is, ha egyszer ideköltözöl.

pécsi lány írta...

hu. ezer éve nem jártam itt.
mollie: a néger srácokat lehet én sem hagytam volna figyelmen kívül. :D de más is bejött nekem ott. :)
dalma: én lehet megtaláltam. vagy nem is akartam keresni a rosszat.
ádám: remélem ha odakerülök, ilyen szép marad. még talán az sem baj ha az "átlag egyetemisták sorsa jut nekem". talán vágyom is arra.